Veszélyeztetett faj

- Én nem tudok megváltozni -

Az utolsó életben maradt rinocérosz leül beszélgetni egy Orrszarvú nevű, nehéz helyzetben lévő emberrel:

  • Milyen témával érkeztél? - kérdezi a rinocérosz.
  • Mi hoztuk magunkat ilyen kellemetlen helyzetbe. - kezd bele Orrszarvú. Rájöttem, hogy nálunk felnőtt embereknél nem csak úgy maguktól történnek a dolgok. Minden esetben egyikünk tesz valamit egy másik emberrel: így vagyunk hasznára, vagy ártunk egymásnak. A felelősség egyértelműnek tűnik: akárhogyan is dönt egy embertársam egy élethelyzetben, bizonyára él legalább egy másik a Földön, aki másként cselekedne ugyanilyen helyzetben. Ez bizonyítja, hogy neki is lett volna más lehetősége. - fejti ki hosszabban.
  • OK, és mi az, ami téged ebben igazán megérint? - teszi fel a kérdést másként a rinocérosz.
  • Rengeteg önfelmentéssel, felelősséghárítással találkozom, és nem tudom, hogy tudunk-e változni… - így Orrszarvú.
  • Önfelmentés? - kérdezi a rinocérosz.
  • Tudod, gyakran mondják az emberek, hogy: “…én nem tudok megváltozni!”. Az ilyen mondatok bosszantanak. - feleli Orrszarvú.
  • Mi van, most benned? - érdeklődik a rinocérosz.
  • Dühös vagyok, hiszen tudniuk kellene legalább biológiából: az élő szervezetek a létezésük során a következő jellegzetességeket mutatják: autonómia, anyagcsere, állandóság és változékonyság, ingerlékenység. E jellegzetességek egyben szerepet játszhatnak az élő és élettelen közötti vékony határ meghatározásában. Ígyhát, tudod kedves rinocérosz, fordítva igaz: nincs ember aki képes lenne nem változni. Hacsak már meg nem halt. Akkor pedig már nem él. - fejti ki Orrszarvú.
  • Éreztem egy kis cinizmust, abban ahogyan az imént kifejtetted, mit is gondolsz. Szerinted nem kellene elhinniük, amit gondolnak? - érdeklődik a rinocérosz.
  • Nem minden esetben! - feleli Orrszarvú. Talán, ha akarnák magukat kivülről látni... - érvel tovább.
  • Ha láthatnák saját magukat egy külső nézőpontból, az miben segítene? - teszi fel az újabb kérdést a rinocérosz.
  • Észrevennék, hogy a hiedelmeik, rögzült sémáik öntudatlan programként futnak a háttérben. Saját szokásrendjük teszi vakká őket - fakad ki Orrszarvú.
  • Indulatosan fogalmazol, vádlóan hat a számomra. Honnan jönnek ezek az érzelmek? - mélyíti el a rinocérosz.
  • Tehetetlennek érzem magam: sokszor éreztem már, mintha nekem fontosabb lenne, mint annak, aki panaszkodik. Ja, ráadásul az energiám is elszökik a velük való találkozáskor. - reflektál magára Orrszarvú.
  • És mit gondolsz, honnan jön a különbség a 'nem akarom' és a 'nem tudom' között? - kérdi hosszú hallgatás után a rinocérosz.
  • Erre még nem jöttem rá, talán a hit hiánya? Esetleg a kényelem, a biztonság iránti vágy? Te tudod a választ? - így Orrszarvú.
  • A beszélgetésünk elején többes számban fogalmaztál. Te, hogy vagy ezzel a kérdéssel? - fejti tovább a rinocérosz.
  • Arra vagy kíváncsi, hogy én élek-e kifogásokkal? - néz szúros szemekkel Orrszarvú.
  • Leginkább arra, hogy mit csinál veled a dühöd, amiről az imént meséltél! - tartja meg a feszültséget a rinocérosz.
  • ...

 

Te hogyan folytatnád a történetet?

 

forrás: https://hu.wikipedia.org/wiki/Élet